Plüss
Zöld krokodil. Imádja az egereket
Nálunk ennyi volt: 4 000 Ft
Különleges nagy, szerethető krokodil
Dresszkód
2050-et írunk.
A divatipar továbbra is rendületlenül használja a jól megszokott szavakat: tavaszi kollekció, nyári kollekció, őszi kollekció, téli kollekció.
A fiatalabb generáció már nem igazán tudja, mit jelentenek ezek.
A történelemkönyvek szerint ugyanis valamikor létezett négy különböző évszak.
Tavasszal virágoztak a fák.
Nyáron strandra jártak az emberek.
Ősszel lehullottak a levelek.
Télen pedig néha még hó is esett.
Ma már gyakorlatilag minden évszak nyár.
Csak másképpen kellemetlen.
Tavasz 2050 – megérkezett a homokvihar-kollekció
A tavaszt ma már leginkább onnan lehet felismerni, hogy ismét előkerülnek a porvédő szemüvegek.
A hőmérséklet kellemes 30 fok körül mozog, időnként erős széllel és olyan mennyiségű porral, amelynek korábban egy szaharai természetfilmben is külön narrátort adtak volna.
A divat természetesen alkalmazkodott.
Az idei tavaszi sláger:
UV-védős kapucni, hosszú ujjú könnyű felső, napszemüveg és arcot takaró kendő.
A kendőt régen divatkiegészítőnek hívták.
Ma légzéssegítő ruhadarab.
A klasszikus tavaszi kabát lassan múzeumi tárgy.
A gyerekek kirándulásokon nézik meg.
A tárlatvezető elmagyarázza:
„Ezt akkor hordták, amikor tavasszal néha csak 12 fok volt.”
A gyerekek nevetnek.
Nyár 2050 – fürdőruha nélkül
A nyári divatban történt talán a legnagyobb változás.
Fürdőruhát már alig hordunk.
Nem azért, mert kiment a divatból.
Hanem mert déli órákban senki nem szeretne néhány perc alatt megsülni.
Az UV-index kijelzése ma már természetes része a telefonok kezdőképernyőjének.
Régen az emberek azon gondolkodtak, hogy bikini vagy egyrészes fürdőruha áll-e nekik jobban.
Ma azon gondolkodunk, hogy az UV-védős felsőből elég-e az 50+ faktoros.
A strandok száma is erősen megfogyatkozott.
Ahol még van víz, ott külön belépőt fizetünk érte.
A víz ugyanis már nem egyszerűen víz.
Érték.
A strandbüfék árlistáján egy palack ásványvíz mellett gyakran kisebb részletfizetési kalkulátor található.
A Balatonról továbbra is sok régi fényképet őrzünk.
Szép lehetett.
Ősz 2050 – továbbra is nyár
Az ősz ma leginkább marketingfogalom.
A divatcégek ragaszkodnak hozzá.
Valamikor szeptember környékén barna leveleket tesznek a kirakatba, miközben odakint 31 fok van.
Megérkezik az „őszi kollekció”.
Barna póló.
Bézs póló.
Terrakotta póló.
Mind rövid ujjú.
Egykor állítólag létezett valami, amit átmeneti kabátnak neveztek.
Az elnevezés különösen érdekes.
Nem tudjuk pontosan, milyen időszak között volt az átmenet.
Tél 2050 – a hűvösebb nyár
Télen már egészen kellemes az idő.
Napközben néha csak 22 fok.
Az emberek ilyenkor előveszik a vékony pulóvert, és nosztalgikusan beszélnek arról, hogy milyen jó hideg van.
Decemberben továbbra is árulnak karácsonyi pulóvereket.
A hópelyhes minták rendkívül népszerűek.
Sokan még soha nem láttak valódi hópelyhet.
De jól néz ki.
A karácsonyi vásárokban forralt bort is lehet kapni.
Jéggel.
Pedig 2026-ban még egészen más világ volt
A régi internetes archívumokban érdekes dolgokat találunk.
Például 2026-ban Magyarországon még működött egy Dresszkód nevű használtruha-kereskedés.
Akkoriban a fenntarthatóság még divatos kifejezésnek számított.
Minden cég fenntartható volt.
Legalábbis a reklámja szerint.
Gyártottak évente több új kollekciót, becsomagolták őket, elszállították több ezer kilométerre, majd ráírták a zacskóra:
SUSTAINABLE.
Így már minden rendben volt.
A Dresszkód ennél valamivel egyszerűbb módszert választott.
Olyan ruhákat adott tovább, amelyek már léteztek.
Nem kellett hozzá újabb pólót legyártani.
Nem kellett újabb nadrágot készíteni.
Nem kellett egy még teljesen hordható ruhát kidobni csak azért, mert valaki már egyszer viselte.
Mai szemmel ez meglepően logikus ötletnek tűnik.
Akkoriban viszont még sokan furcsán néztek a használt ruhára.
Újat vásárolni természetes volt.
Sokat vásárolni még természetesebb.
A ruhatár gyorsan változott.
A kollekciók még gyorsabban.
A nagy fenntarthatósági korszak
A 2020-as és 2030-as években a világ rengeteget beszélt a fenntarthatóságról.
Konferenciákat rendeztek róla.
Tanulmányokat írtak róla.
Reklámkampányokat készítettek róla.
Influenszerek beszéltek róla.
Fenntarthatósági jelentéseket nyomtattak róla.
Majd mindenki vásárolt még valamit.
Lehetőleg „zöldet”.
Különösen népszerű lett az a gondolat, hogy a túlzott fogyasztást újabb fogyasztással lehet megoldani.
Ha túl sok műanyag kulacs volt, vettünk új környezetbarát kulacsot.
Ha túl sok ruhánk volt, vettünk új fenntartható ruhát.
Ha túl sok táskánk volt, vettünk új vászontáskát, amelyre ráírták:
Save the Planet.
A bolygó valószínűleg rendkívül meghatódott.
A régi ruhák közben csak lógtak a szekrényben
Pedig már akkor is ott volt egy nagyon egyszerű megoldás.
Használni azt, ami már elkészült.
Egy húszéves kabátnak ugyanis van egy érdekes tulajdonsága:
ha még jó, akkor továbbra is kabát.
Egy régi farmer továbbra is nadrág.
Egy használt ing továbbra is ing.
Nem kell hozzá új gyár.
Nem kell új alapanyag.
Nem kell új kollekció.
Csak valakinek fel kell vennie.
2026-ban ezt még „second handnek” nevezték.
2050-ben ezt már inkább józan észnek hívjuk.
Mit viselünk ma?
A 2050-es ruhatár egészen más.
A legfontosabb tulajdonságok:
UV-védelem.
Hővédelem.
Könnyű anyag.
Jó szellőzés.
Porvédelem.
Tartósság.
Az emberek ismét elkezdtek hosszú időre ruhát vásárolni.
Nem feltétlenül környezettudatosságból.
Egyszerűen túl drága lett minden ahhoz, hogy kéthetente lecseréljük.
Érdekes módon végül a gazdaság érte el azt, amit évtizedeken keresztül a környezetvédelmi kampányok próbáltak.
A divat azért túlélte
A divat természetesen nem tűnt el.
Az ember 43 fokban is ember.
Ha már UV-védős lepelben kell végigsétálni az utcán, legalább legyen csinos.
Idén például nagyon divatos a világos homokszín.
Praktikus is.
A tavaszi por kevésbé látszik rajta.
A nyár slágere a hófehér UV-kabát.
Ősszel barna UV-kabátot hordunk.
Télen pedig fekete UV-kabátot.
Így megmaradt mind a négy évszak.
Legalább a katalógusban.
2026-ban még lehetett volna másképp gondolkodni
Nem egy használtruha-kereskedés mentette volna meg a világot.
A Dresszkód sem.
És valószínűleg egyetlen vásárló sem azért vett használt ruhát, mert éppen személyesen meg akarta állítani a globális felmelegedést.
Sokan egyszerűen jó ruhát akartak jó áron.
Mégis volt ebben valami érdekes.
Egy ruhadarab gazdát cserélt.
Ahelyett, hogy hulladék lett volna, tovább használták.
Ennyi.
Semmi zöld logó.
Semmi világmegváltó szlogen.
Semmi háromnapos fenntarthatósági konferencia svédasztalos ebéddel.
Csak egy ruha, amely tovább élt.
2050-ből visszanézve talán éppen ez tűnik a legfurcsábbnak.
Hogy annak idején mindent tudtunk.
Tudtuk, hogy változik az éghajlat.
Tudtuk, hogy túl sokat fogyasztunk.
Tudtuk, hogy túl sok mindent dobunk ki.
Tudtuk, hogy a víz, az energia és a nyersanyag nem végtelen.
És közben még azon vitatkoztunk, hogy az idei tavaszi kollekcióban a barack vagy a zsályazöld lesz-e a divatszín.
Ma már ezen nem vitatkozunk.
A divatszín 2050-ben a homokszín.
Legalább nem látszik rajta a por.
Korábbi Dresszkód-kincsek
A bemutatott darabok már elkeltek, de hasonló különlegességek bármikor felbukkanhatnak nálunk.