Már gazdára talált
Plüss
Zöld krokodil. Imádja az egereket
Nálunk ennyi volt: 4 000 Ft
Különleges nagy, szerethető krokodil
Dresszkód
Dresszkód
A géprongyok között kezdődött a magyar használtruha-kereskedelem?
A magyar használtruha-kereskedelem korai történetéről kevés részletes, nyilvánosan hozzáférhető dokumentum maradt fenn. A hivatalos statisztikák és tudományos kutatások elsősorban a már kialakult üzleteket, kereskedelmi formákat és vásárlási szokásokat vizsgálják.
A szakma egyik régi, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szereplőjének személyes visszaemlékezése szerint azonban a magyar használtruha-kereskedelem egyik korai előzménye nem egy hagyományos ruhaboltban, hanem a géprongynak behozott textíliák között keresendő.
Magyarországon kevés megfelelő textil állt rendelkezésre az ipari gépek, műhelyek és üzemek tisztításához. Emiatt külföldről – a visszaemlékezés szerint többek között Hollandiából – használt textíliákat importáltak, amelyeket eredetileg géprongynak szántak.
Ezek a szállítmányok azonban nem kizárólag teljesen elhasználódott, hordhatatlan anyagokat tartalmaztak. A zsákokban és bálákban időnként jó állapotú, még viselhető, a korabeli magyar kínálathoz képest pedig kifejezetten divatos nyugati ruhadarabok is előfordultak.
Néhány jó kereskedelmi érzékkel rendelkező ember hamar felismerte, hogy ezeknek a daraboknak jóval nagyobb értékük lehet ruhaként, mint feldarabolva, ipari törlőrongyként.
A korabeli viszonyok között a jobb szállítmányokhoz és a válogatás lehetőségéhez nem juthatott hozzá bárki. A személyes kapcsolatok, az ismeretség és – kimondva vagy kimondatlanul – a protekció is szerepet játszhatott abban, hogy ki férhetett hozzá a géprongynak szánt bálákhoz.
Akinek erre lehetősége nyílt, kiválogathatta a még hordható ruhákat, majd továbbértékesíthette azokat. Mivel a nyugati szabású, mintájú és anyagú ruhák ritkaságnak számítottak, a jobb darabokra komoly kereslet mutatkozott.
Ez még nem a mai értelemben vett szervezett second hand kereskedelem volt. Inkább a megfelelő hozzáférésre, a jó szemre, a kapcsolatokra és a kínálkozó üzleti lehetőség felismerésére épült.
Nem áll rendelkezésre olyan országos nyilvántartás, amelyből pontosan megállapítható lenne, hogy hol és kik kezdték el elsőként ezt a válogatást. Ezért a géprongyos történetet nem a magyar használtruha-kereskedelem egyetlen és kizárólagos eredeteként, hanem a szakmai emlékezet egyik fontos részeként érdemes kezelni.
A géprongytól a kifejezetten ruhának érkező bálákig
Amikor világossá vált, hogy a jó állapotú nyugati használt ruhákra Magyarországon fizetőképes kereslet van, a kereskedők már nem csupán az ipari rongynak szánt szállítmányokból próbálták kimenteni az értékesíthető darabokat.
Fokozatosan kialakultak azok a külföldi kapcsolatok és beszerzési csatornák, amelyeken keresztül már kifejezetten továbbértékesítésre szánt használtruha érkezhetett az országba.
A géprongy és a hordható ruha útja lassan különvált. Megjelentek az úgynevezett originál, vagyis a gyűjtést követően még teljesen át nem válogatott bálák, majd a különböző minőségi és termékkategóriák szerint összeállított használtruha-tételek.
A véletlenszerű hozzáférésre és alkalmi válogatásra épülő kereskedést fokozatosan felváltotta:
a szervezett használtruha-import,
a nagykereskedelmi beszerzés,
a raktározás,
a minőségi válogatás,
valamint az önálló használtruha-üzletek és piaci kereskedések kialakulása.
Ezzel a használtruha már nem egy más célra behozott textíliából kiválogatott melléktermék volt, hanem önálló kereskedelmi áruvá vált.
Használt ruha Magyarországon a rendszerváltás előtt
A másodkézből származó ruházat természetesen a géprongyos import előtt és mellett is jelen volt Magyarországon.
A szocialista időszakban a bizományi üzletek fontos szerepet játszottak a használt áruk kereskedelmében. Ezekben nemcsak bútorokat, műszaki cikkeket és háztartási tárgyakat, hanem ruházati termékeket is értékesítettek. A használtruha-kereskedelem akkori formáiról néprajzi és társadalomtörténeti kutatások is beszámolnak.
A külföldi ruhákhoz ugyanakkor jóval nehezebb volt hozzájutni, mint napjainkban. Egy nyugati farmer, kabát, sportfelső vagy feliratos póló különleges értéket képviselhetett, nemcsak a minősége, hanem a ritkasága miatt is.
A rendszerváltást megelőző időszakban sokan még a szegénység jelének tekintették a használt ruha viselését. Az importált bálás ruhákkal szemben is erős volt az idegenkedés, amely csak később kezdett fokozatosan csökkenni.
A rendszerváltás után megérkeztek a kilós turkálók
A magyar használtruha-kereskedelem látványos fejlődése a rendszerváltás körüli években gyorsult fel.
A határok megnyílásával egyszerűbbé vált a nyugat-európai ruhák behozatala, és egyre több vállalkozó kezdett importált, bálázott használtruha értékesítésével foglalkozni.
A magyar használtruha-piacon elsőként elsősorban a kilósruha-boltok terjedtek el. Ezekben a bálába préselt, importált ruhákat halmokban vagy ömlesztve helyezték ki. A vásárlók maguk keresték meg a megfelelő darabokat, a fizetendő összeget pedig a kiválasztott ruhák súlya határozta meg. Innen ered a hagyományos „turkáló”, illetve „turi” elnevezés.
A kilós turkáló egyszerre kínált olcsó vásárlási lehetőséget és különleges élményt.
A vásárló nem tudhatta előre, mit talál a halmok között. Lehetett ott teljesen átlagos hétköznapi ruha, de akár jó minőségű, különleges vagy márkás darab is.
Ez a kincskeresés a használtruha-vásárlás egyik legfontosabb vonzereje lett – és a mai napig az maradt.
A kilós ruhától a vállfás second hand üzletekig
A vásárlói igények változásával a használtruha-kereskedelem is fejlődni kezdett.
A hagyományos kilós turkálók mellett megjelentek a vállfás használtruha-üzletek. Ezekben a ruhák már viselésre előkészítve, rendszerezve és egyenként beárazva kerültek a vásárlók elé.
A nadrágokat, felsőket, ruhákat, kabátokat és gyermekruhákat gyakran méret, szín, szezon vagy rendeltetés szerint csoportosították. A vásárlási élmény így egyre inkább kezdett hasonlítani egy hagyományos ruhaboltéhoz.
A különbség azonban továbbra is megmaradt: a használtruha-kínálatban jellemzően minden darabból csak egy található.
Ha valaki megtalálja a megfelelő méretű, jó állapotú és számára tetsző ruhát, nem biztos, hogy egy héttel később ugyanaz még ott lesz. A second hand vásárlás ezért mindig hordoz magában egy kis sürgetést és megismételhetetlenséget.
Megjelentek a vegyes és az esőáras turkálók
A kilós és a vállfás modell mellett megjelentek a vegyes turkálók is. Ezekben egy helyen találhatók ömlesztett, súlyra értékesített ruhák és külön kiválogatott, vállfás, darabáron kínált termékek.
Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az üzlet egyszerre szolgálja ki azokat, akik a lehető legalacsonyabb árakat keresik, és azokat, akik inkább a rendezettebb, gyorsabban áttekinthető kínálatot kedvelik.
Kialakult az úgynevezett esőáras értékesítési mód is. Ebben a rendszerben az új készlet magasabb áron indul, majd az ár a következő árucseréig napról napra vagy meghatározott időszakonként csökken. A hazai gyakorlatban ezt kilós és vállfás használtruha-üzletekben egyaránt alkalmazták.
A vásárlónak így döntenie kell: korábban vásárol, amikor még nagyobb a választék, vagy kivárja az alacsonyabb árat, vállalva, hogy a legjobb darabokat addigra mások elviszik.
A vintage új jelentést adott a használt ruhának
A second hand piac következő fontos fejlődési állomását a vintage üzletek és butikok megjelenése jelentette.
A vintage nem egyszerűen minden régi vagy használt ruhát jelent. A kifejezés általában egy korábbi divatkorszakra jellemző, különleges stílusú, szabású vagy történeti értéket képviselő darabokra utal.
Ezzel szemben a second hand tágabb fogalom: minden olyan ruha beletartozhat, amelynek korábban már volt tulajdonosa, függetlenül attól, hogy mikor készült. Egy 2025-ben megjelent magyar kutatás ugyancsak különbséget tesz a szűkebb értelemben vett vintage és a minden használt ruhát felölelő second hand fogalom között.
A vintage üzletekben a ruha értékét nem feltétlenül csökkenti, hogy korábban már viselték. Bizonyos esetekben éppen a kora, ritkasága, szabása, anyaga vagy divattörténeti jelentősége növeli az értékét.
A használtruha ezzel végleg kilépett abból a szerepből, amely szerint csak az új ruha olcsóbb helyettesítője lehet.
A second hand ruha önálló divatcikké és az önkifejezés egyik eszközévé vált.
A használtruha már nem kizárólag a szegénység jelképe
A használtruha-vásárláshoz sokáig erős társadalmi előítéletek kapcsolódtak. Sokan úgy gondolták, hogy turkálóba csak az jár, aki nem engedhet meg magának új ruhát.
Ez a kép az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult.
Egy 2017-ben készült, 117 fő részvételével végzett – tehát nem országosan reprezentatív – magyar vizsgálatban a válaszadók 89 százaléka egyetértett azzal, hogy a használtruha-boltokban jó minőségű, márkás termékek is megtalálhatók. A résztvevők közel háromnegyede stílusosnak és divatosnak tartotta a kínálatot.
Ez nem jelenti azt, hogy minden magyar vásárló ugyanígy gondolkodik, de jól mutatja a szemléletváltozás irányát.
A használt ruha ma már többféle vásárlói igényt elégít ki:
lehetőséget ad a takarékosságra,
segít egyedi darabokat találni,
elérhetőbbé tehet jobb minőségű márkákat,
élményt és kincskeresést kínál,
valamint meghosszabbítja a ruhák használati idejét.
A vásárlók között ugyanúgy megtalálhatók az alacsonyabb jövedelmű családok, mint a márkavadászok, a vintage rajongók, a környezettudatos fiatalok vagy azok, akik egyszerűen nem akarnak indokolatlanul sokat fizetni egy ruhadarabért.
A használtruha-piac növekedése és koncentrációja
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a használtcikk-szaküzletek száma 2005 és 2012 között 5883-ról 7416-ra nőtt. Ez körülbelül 28 százalékos emelkedést jelentett.
A boltok száma ezt követően csökkenni kezdett, és 2016-ra 6310-re esett vissza. A kutatás szerint ez nem feltétlenül a használtruha iránti kereslet eltűnését jelentette, hanem a piac koncentrálódásával is összefügghetett: a kisebb vállalkozások egy része megszűnt, miközben a nagyobb hálózatok és erősebb szereplők terjeszkedtek.
A folyamat azóta is folytatódott. A KSH legfrissebb, 2025 végére vonatkozó adatai szerint Magyarországon 3287 használtcikk-szaküzlet működött. Fontos azonban, hogy ez a statisztikai kategória nemcsak használtruha-boltokat, hanem más használt termékeket értékesítő üzleteket is tartalmaz.
Az üzletszám csökkenéséből ezért önmagában nem következik, hogy a használt termékek iránti érdeklődés megszűnt volna.
A kereskedelem egy része:
nagyobb üzlethálózatokhoz került,
piacokon és vásárokon maradt jelen,
online felületekre költözött,
vagy fizikai és internetes értékesítést egyszerre alkalmaz.
A KSH szerint 2025 decemberében a használtcikk-üzletek értékesítési volumene 13 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Egyetlen hónap adatából nem lehet hosszú távú trendet meghatározni, de az adat azt mutatja, hogy a használt termékek iránt továbbra is számottevő kereslet van.
Az online piacterek átalakították a second hand kereskedelmet
Az internet megjelenése alapjaiban alakította át a használt ruha adásvételét.
Korábban egy ruhadarab új tulajdonoshoz jellemzően személyes ismeretségen, bolhapiacon, turkálón, bizományi üzleten vagy piaci kereskedőn keresztül jutott el.
Ma egy magánszemély néhány perc alatt lefotózhatja a megunt ruháját, feltöltheti egy online piactérre, és akár az ország másik végében élő vásárlónak is eladhatja.
A second hand kereskedelemben ma egyszerre vannak jelen:
a fizikai használtruha-üzletek,
a piaci standok,
a vintage butikok,
az online piacterek,
a közösségi médiás adásvételi csoportok,
valamint a saját webáruházzal rendelkező kereskedők.
Az online értékesítés nagy előnye a szélesebb elérés. Hátránya, hogy minden egyes terméket külön kell fotózni, lemérni, leírni, feltölteni, csomagolni és feladni.
A személyes piaci vásárlás ezzel szemben gyorsabb, közvetlenebb és élményszerűbb lehet. A vásárló megfoghatja, felpróbálhatja, összehasonlíthatja a ruhákat, és azonnal hazaviheti a kiválasztott darabot.
Saját ruhák eladása vagy üzletszerű továbbértékesítés?
Fontos különbség van aközött, hogy valaki időnként eladja a saját megunt ruháit, vagy rendszeresen, kifejezetten továbbértékesítési céllal szerez be termékeket.
A NAV tájékoztatója szerint gazdasági tevékenységnek minősülhet, ha valaki másoktól azért vásárol vagy gyűjt össze használt termékeket – például ruhákat –, hogy azokat rendszeresen, haszonnal továbbértékesítse. Ilyenkor már nem ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a saját megunt holmik alkalmi eladásánál.
Az online piacterek tehát nemcsak új lehetőséget, hanem új felelősséget is jelentenek. Attól, hogy az értékesítés telefonon keresztül történik, a rendszeres, haszonszerzésre irányuló kereskedelem még kereskedelem marad.
Honnan származik a Magyarországon értékesített használt ruha?
A professzionális használtruha-kereskedelem jelentős része külföldön összegyűjtött ruhákra épül.
A textíliákat különböző gyűjtőrendszerek, karitatív szervezetek vagy erre szakosodott vállalkozások gyűjtik össze, majd válogatják, csomagolják és minőségi kategóriákba sorolják.
A jobb állapotú darabok ismét viselhető ruhaként kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. A gyengébb minőségű textíliákból ipari törlőanyag, szigetelőanyag vagy más újrahasznosított termék készülhet, míg a már nem feldolgozható rész hulladékkezelésre kerülhet.
Fontos megérteni, hogy attól, hogy egy ruhát eredetileg valaki külföldön ingyen adott le egy gyűjtőhelyen, a magyar használtruha-kereskedő nem feltétlenül ingyen kapja meg.
A begyűjtött textil útja során költséget jelent:
a gyűjtés,
a szállítás,
a válogatás,
a munkaerő,
a csomagolás,
a raktározás,
az import,
valamint a használhatatlan rész kezelése.
A kereskedő rendszerint már kereskedelmi áron, súlyra vagy összeállított tételként vásárolja meg a készletet.
Az adománybolt nem ugyanaz, mint a használtruha-nagykereskedés
Az adományboltok önálló és társadalmilag hasznos szerepet töltenek be a second hand rendszerben.
Ezek az üzletek magánszemélyektől vagy vállalkozásoktól felajánlott termékeket vesznek át, majd azokat értékesítik. A bevételt a működtető szervezet jellemzően karitatív, szociális vagy közösségi célokra fordítja.
A Magyar Vöröskereszt tájékoztatása szerint az adományboltokban értékesített ruhákból származó érték visszafordul a karitatív tevékenységbe.
Az adománybolt tehát nem valamilyen gyanús vagy tisztességtelen ruhaforrás. Egy szabályosan működő adománybolt egyszerre segíti a tárgyak újrahasználatát és a szervezet társadalmi céljait.
Más kérdés, amikor valaki:
ingyenes, rászorulóknak szánt ruhaosztásból szerez nagyobb mennyiségű ruhát,
adományboltban jelképes összegért vásárol fel nagyobb tételeket,
vagy karitatív csatornából térítésmentesen kapott termékeket rendszeresen saját hasznára értékesít tovább.
Ez már nem feltétlenül az adományozás eredeti célját szolgálja.
A magyar használtruha-piac kevésbé szép oldala
A hivatalos kereskedések, üzlethálózatok, adományboltok és saját ruháikat eladó magánszemélyek mellett informális beszerzési módok is jelen vannak.
Előfordul, hogy egyesek lomtalanításra kitett zsákokból, hulladékgyűjtők mellől vagy más módon kidobásra szánt ruhák közül válogatnak, majd a használhatónak ítélt darabokat piacokon vagy online felületeken továbbértékesítik.
Olyan is előfordulhat, hogy ingyenes adományosztáson, karitatív segítségként vagy más, eredetileg nem kereskedelmi célú csatornán megszerzett ruhák jelennek meg rövid időn belül piaci standokon.
A lomizás a magyar használtcikk-kereskedelem ismert, kutatott jelensége, amely a rendszerváltást követő társadalmi és gazdasági változásokkal is összekapcsolódott. Maga a használtcikk-kereskedelem azonban ennél sokkal összetettebb, ezért a kettőt nem szabad automatikusan azonosítani.
Nincs hiteles országos adat arról, hogy hány ruhaárus dolgozik ilyen forrásból, vagy mekkora árumennyiséget értékesítenek így. Ezért nem lenne korrekt azt állítani, hogy minden olcsó piaci ruha bizonytalan eredetű.
Az alacsony ár önmagában semmit sem bizonyít.
A probléma nem feltétlenül az, hogy valaki megment egy kidobásra ítélt ruhát. Környezetvédelmi szempontból jobb lehet újra használni, mint hulladékként megsemmisíteni.
A vásárló számára azonban nem mindegy:
honnan származik a ruha,
milyen körülmények között tárolták,
átválogatták-e,
ellenőrizték-e az állapotát,
tisztították-e,
és kereskedelmi készletként megfelelően kezelték-e.
Ezek nem mi vagyunk – így dolgozik a Dresszkód
A Dresszkód nem lomtalanításból, utcára kitett zsákokból, szemétgyűjtők mellől vagy rászorulóknak szánt ingyenes ruhaosztásokból szerzi be a kínálatát.
Mi kereskedelmi úton beszerzett, nagy mennyiségű használtruha-készletből dolgozunk.
A Dresszkód több mint tíz éve foglalkozik használtruha-kereskedelemmel, raktárkészletünk pedig megközelítőleg 15 tonna ruhából áll. Ebből a készletből folyamatosan válogatjuk ki, hogy mely darabok kerüljenek a piaci standokra.
A válogatás valódi és időigényes munka.
Ellenőrizzük többek között:
a ruha általános állapotát,
az anyag épségét,
a cipzárakat és gombokat,
a foltokat és sérüléseket,
a méretet és hordhatóságot,
a szezonalitást,
valamint azt, hogy az adott darab melyik értékesítési kategóriába illik.
A tisztítást igénylő ruhákat szükség szerint mossuk, a javítható hibákat lehetőség szerint ipari varrógéppel javítjuk, a vállalhatatlan állapotú darabokat pedig nem tesszük ki eladásra.
Ez nem jelenti azt, hogy minden használtruha teljesen hibátlan vagy újszerű. Használt termékekről beszélünk, ezért mindig előfordulhatnak a korábbi viselésből eredő nyomok.
Azt viszont jelenti, hogy nem válogatás nélkül összeszedett, ismeretlen körülmények között tárolt ruhákat borítunk ki a vásárlók elé.
Miért lehet mégis olcsó a Dresszkód használtruha-kínálata?
Jogosan merülhet fel a kérdés: ha a ruhát meg kell vásárolni, szállítani, tárolni, válogatni, tisztítani és esetenként javítani, hogyan lehet mégis néhány száz vagy néhány ezer forintért értékesíteni?
A kedvező ár nálunk nem abból ered, hogy az árut a szemétből szedtük ki vagy ingyen kaptuk.
Az alacsony ár több tényezőből áll össze:
nagy mennyiségű készletből dolgozunk,
saját magunk végezzük a válogatást,
nincs drága belvárosi üzlethelyiségünk,
a piaci értékesítés egyszerűbb költségszerkezettel működik,
fontos számunkra a készlet gyors forgása,
és nem akarunk minden darabon butikárrést érvényesíteni.
Egy ruha attól még lehet jó minőségű, hogy kedvező áron kínáljuk.
Az olcsó nem feltétlenül jelent rosszat, ahogy a drága sem jelent automatikusan kiválót. A lényeg az áru eredete, állapota, kezelése és az, hogy a kereskedő mit tesz hozzá a folyamathoz.
Használt ruha, second hand és környezetvédelem
A ruhák újrahasználata meghosszabbíthatja a termékek élettartamát, és csökkentheti annak szükségességét, hogy minden igényre új ruhadarabot gyártsanak.
Az Európai Unióban 2025-től a tagállamoknak el kellett különíteniük a textíliák gyűjtését a vegyes hulladéktól. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a külön gyűjtés önmagában nem old meg mindent: megfelelő válogatási, újrahasználati és újrahasznosítási kapacitásra is szükség van.
Magyarországon a MOHU tájékoztatása szerint több ezer textilgyűjtő konténer működik. A begyűjtött ruhákat és háztartási textíliákat válogatják; a még használható darabok újrahasználatra, más részek feldolgozásra kerülhetnek.
Fontos azonban különbséget tenni a használt ruha és a textilhulladék között.
Egy jó állapotú, hordható kabát, nadrág vagy felső nem feltétlenül hulladék. Ha megfelelő válogatás és ellenőrzés után új tulajdonoshoz kerül, továbbra is valódi használati értéket képvisel.
A használtruha-kereskedelem legfontosabb környezetvédelmi szerepe éppen ez: nem új anyagot próbál előállítani a régiből, hanem lehetőség szerint eredeti funkciójában tartja használatban a ruhadarabot.
Hol tart ma a magyar second hand piac?
A magyar használtruha-piac napjainkra sokszereplős, többcsatornás rendszerré vált.
Egyszerre vannak jelen:
a nagy használtruha-üzletláncok,
a kisebb helyi turkálók,
a piaci használtruha-kereskedők,
a vintage és prémium second hand butikok,
az adományboltok,
a ruhacsere-események,
az online piacterek,
a közösségi médiás csoportok,
valamint a saját ruháikat alkalomszerűen értékesítő magánszemélyek.
A használt ruha ma már egyszerre jelenthet:
olcsó öltözködési lehetőséget,
márkás darab kedvező beszerzését,
vintage stílust,
környezettudatosabb választást,
viszonteladói lehetőséget,
gyűjtőszenvedélyt,
vagy egyszerűen egy jó vásárt.
A fizikai boltok és piacok nem tűntek el, de már nemcsak egymással versenyeznek. Az online platformok ugyanazért a vásárlói figyelemért küzdenek.
Közben az online és a személyes értékesítés részben össze is kapcsolódott. Sokan piacon vagy turkálóban keresnek különleges darabokat, majd az interneten nézik meg a márkát, az eredeti árat vagy a hasonló termékek értékét.
A modern second hand vásárló egyszerre lehet kincskereső, divatrajongó, tudatos fogyasztó és amatőr értékbecslő. Néha mind a négy, mire végigér egy ruhaállványon.
Miért van jövője a használtruha-kereskedelemnek?
A használtruha-kereskedelem Magyarországon már több gazdasági korszakot és divatváltozást túlélt.
Jelen volt a bizományi üzletek korszakában, megjelent a géprongynak behozott textíliák között, megerősödött a rendszerváltás után, alkalmazkodott a bevásárlóközpontokhoz, túlélte a fast fashion térnyerését, és ma együtt él az online piacterekkel.
Azért maradhat hosszú távon is életképes, mert egyszerre több valódi vásárlói igényre ad választ:
kedvezőbb árat kínálhat,
lehetőséget ad egyedi darabok megtalálására,
elérhetővé tesz jobb minőségű termékeket,
meghosszabbítja a ruhák használati idejét,
és olyan vásárlási élményt nyújt, amelyet az egyforma termékekkel teli üzletek nehezen tudnak visszaadni.
A second hand kereskedelem egyik legnagyobb jövőbeli kihívása valószínűleg nem a kereslet hiánya lesz, hanem a beérkező ruhák minősége.
A gyors divat következtében egyre több olyan olcsón előállított ruhadarab kerül a másodlagos piacra, amely már új korában sem hosszú használatra készült. A rossz minőségű alapanyag, a gyenge varrás és a gyors elhasználódás a használtruha-kereskedők számára is egyre nagyobb válogatási veszteséget jelenthet.
A jó minőségű, tartós és gondosan kiválasztott second hand ruha ezért a jövőben még értékesebbé válhat.
A Dresszkód helye a magyar használtruha-piacon
A Dresszkód nem luxusbutik, nem adománybolt, nem hulladékválogató és nem online viszonteladói platform.
Mi piaci használtruha-kereskedők vagyunk.
A célunk, hogy a nagy mennyiségű készletből kiválogatott, hordható ruhákat a lehető legkedvezőbb áron adjuk tovább azoknak, akik szeretnek személyesen válogatni.
Nálunk továbbra is fontos része a vásárlásnak:
a keresgélés,
a meglepetés,
az alkalmanként felbukkanó különleges darab,
és az az érzés, amikor valaki néhány száz vagy néhány ezer forintért talál valamit, amiért máshol jóval többet kérnének.
Nem ígérjük, hogy minden ruha ritka márka vagy rejtett kincs.
Azt viszont igen, hogy folyamatosan válogatunk, változtatjuk a kínálatot, és igyekszünk olyan árakat kialakítani, amelyek miatt még ma is megéri személyesen végignézni a Dresszkód standjait.
Mert a használtruha-kereskedelem egyik legjobb tulajdonsága több mint harminc év alatt sem változott meg:
soha nem lehet előre pontosan tudni, mi kerül a következő vállfára.
A second hand olyan ruhadarab, amelynek korábban már volt tulajdonosa, vagy másodlagos kereskedelmi csatornán keresztül kerül értékesítésre. Nem feltétlenül régi, hibás vagy elhasználódott terméket jelent.
A second hand minden korábban használt ruhadarabot magában foglalhat. A vintage általában egy régebbi divatkorszakra jellemző, különleges stílusú vagy értéket képviselő darabot jelent.
A professzionális kereskedők jelentős része külföldön begyűjtött, majd kereskedelmi úton megvásárolt használtruha-készlettel dolgozik. Emellett léteznek bizományi, adománybolti, online és saját ruhatárra épülő értékesítési modellek is.
Nem. A kereskedők beszerzési, válogatási és kezelési módszerei jelentősen eltérhetnek. Érdemes régóta működő, ismert eladót választani, és vásárlás előtt megvizsgálni a ruhadarab állapotát.
Nem. A Dresszkód kereskedelmi úton beszerzett, nagy mennyiségű használtruha-készletből dolgozik. Nem utcára kitett zsákokból, szemét mellől vagy ingyenes ruhaosztásokból szerezzük be az árut.
A second hand ruha ára nem az eredeti bolti ár alapján alakul. Befolyásolja a beszerzési mód, a készlet mennyisége, a válogatás, az értékesítési hely, a kereslet és a kereskedő üzleti modellje is.
A már meglévő ruha további használata meghosszabbíthatja annak élettartamát, és késleltetheti, hogy hulladékká váljon. Ettől önmagában még nem oldódik meg a divatipar minden környezeti problémája, de az újrahasználat fontos része a körforgásosabb textilgazdaságnak.
Összegzés
A magyar használtruha-kereskedelem története jóval összetettebb annál, mint hogy a rendszerváltás után egyszer csak megjelentek a turkálók.
A szakmai visszaemlékezések szerint egyik korai előzménye a Hollandiából és más nyugati országokból géprongynak behozott textíliák kiválogatása lehetett. Ezt követte a szervezett használtruha-import, a kilós turkálók elterjedése, a vállfás second hand üzletek megjelenése, majd a vintage divat és az online piacterek felemelkedése.
A használt ruha ma már nem feltétlenül szükségmegoldás. Lehet gazdaságos, divatos, egyedi és tudatos választás.
Ugyanakkor nem minden használtruha-kereskedő dolgozik azonos forrásból és azonos elvek szerint. Előfordulnak lomtalanításból, hulladék mellől vagy ingyenes adományosztásokból megszerzett ruhákat továbbértékesítő árusok is.
A Dresszkód nem ezt az utat követi.
Mi kereskedelmi úton beszerzett, nagy mennyiségű készletből válogatunk, ellenőrizzük a ruhák állapotát, szükség szerint tisztítjuk és javítjuk őket, majd kedvező piaci áron kínáljuk a hordható darabokat.
Abban hiszünk, hogy az alacsony ár, a tisztességes kereskedelem és a jó használtruha nem zárja ki egymást.
Korábbi Dresszkód-kincsek
A bemutatott darabok már elkeltek, de hasonló különlegességek bármikor felbukkanhatnak nálunk.
Plüss
Nálunk ennyi volt: 4 000 Ft
Különleges nagy, szerethető krokodil